Cambridge Audio ONE mikro hifi rendszer teszt

Kicsi méret, nagy hang. Klasszikus igény, amit szinte lehetetlen kielégíteni. Szinte…

Nagy zene kis csomagban

A kis Cambridge Audio ONE egy örök igényt szolgál ki azzal, hogy a kis dobozba igyekeztek nagyjából mindent bezsúfolni, amire szükség lehet. Így került a ONE-ba a 2 x 30 wattos AB osztályú erősítő, CD és DAB/DAB+ rádió mellé Bluetooth, az analóg bemenet mellé pedig két digitális, és egy előlapi, 3,5 mm-es Jack bejárat. Persze minden nem kerülhetett bele a gépbe. Talán az AB osztályú erősítő ára, talán más megfontolás miatt, de nem került bele UPnP lejátszás, illetve semmilyen online szolgáltatás. Igaz, ezeket könnyű pótolni, egy külső lejátszóval, vagy akár a telefonról, Bluetooth-on keresztül. Ennek ellenére, biztosan lesz olyan vevőjelölt, akinél ezek hiánya komoly ellenérv.

Testközelből

Az előlap nem fém, és még csak nem is fémnek álcázott műanyag. Egyszerűen, csak műanyag. Érthetetlen szerénység ez egy olyan gép esetében, ami amúgy minden más irányból becsületes vastagságú fém borítást kapott, amiben hatalmas alumínium hűtőbordák vannak, és amibe akkora toroid trafót építettek, ami miatt alul egy jókora púpja van a készülékháznak.

A készülék elején amúgy megfelelő rendet találunk, egy csepp minimalizmussal fűszerezve. A szokásos gombokon és a CD betöltő nyíláson kívül itt van még egy 3,5 mm-es fejhallgató csatlakozó és egy ugyanekkora analóg bemenet, hordozható lejátszóknak. A hátlap nem tartogat sok meglepetést. Itt van a földelt tápcsatlakozó (IEC C13), ami lehetőséget ad, hogy a gyári tápkábel helyett másikat használjunk.

Ide került egy sztereó analóg bemenet, mélysugárzó kimenet, egy optikai, egy koaxiális és egy USB digitális bemenet és persze a rádió antenna csatlakozója is itt van. Ezen kívül ide került még egy apró kitüremkedés, amiben a Bluetooth antennája kapott helyet, no és valamiért itt van az USB A aljzat, amiről a telefonunkat tölthetnénk. Végezetül pedig, itt van egy aprócska felirat, elrejtve sok más között arról, hogy a készülék teljesítményfelvétele akár a 300 wattot is elérheti. Erre a rutinos hifisták már biztosan izgalommal kapják fel a fejüket, mert már sejteti, hogy a beígért, 2 x 30 watt teljesítmény valóban ott lakozik az erősítőben, sőt az ennek kiszolgálásához szükséges tápegység is adva van.

Fránya Windows és az ezer driver… Hosszan morogtunk a teszt elején, mert egy másik munka miatt már korábban telepítettük a Cambridge Audio egy régebbi szoftverét, ez azonban nem volt kompatibilis az újabb modellel. A program eltávolítása, az új telepítése és a hosszas molyolás után mégis hoppon maradtunk. Fel is merült, hogy talán nem is a számítógép a ludas, de miután az erősítőt összekötöttük egy másik géppel, majd egy Raspberry Pi alapú OSMC lejátszóval, egyértelművé vált, hogy igenis a mi számítógépünk a bűnös.

Kis hifi, vagy kishifi?

A fenti kérdés nem valamiféle nyelvtani rejtvény. A tesztben és a készülékben elmerülve egyre inkább foglalkoztatott minket ez a kérdés, hogy a ONE egy jól megcsinált mikro hifi, vagy egy szokatlanul kicsire préselt, hagyományos hifi? Egyrészt ott van a méret, a beépített tuner és CD-játszó, no meg az ébresztő és elalváskapcsoló. Másrészről viszont olyan táp és végfok került bele, ami a kompakt hifikre nagyon nem jellemző. A válaszhoz már nem vihet más közelebb, csak a meghallgatás!

A hang

Már az első bekapcsolás pillanatában egyértelmű volt, hogy a ONE sokkal többet tud letenni az asztalra, mint a szokványos mikro rendszerek. Az első meghallgatások alkalmával könnyedén hajtotta az ELAC Uni-Fi BS U5 hangfalakat, ami őszintén meglepett minket. Ezen kívül Cambridge Audio, DALI, Acoustic Energy, és Tannoy hangfalakat váltogatva hallgattuk a ONE-t. A sorból a leginkább nyitott és dinamikus hangzást az ELAC dobozaival kaptuk, de remekül szerepelt a Cambridge Audio és az Acoustic Energy is. Érdekes módon, a teszt végére a korábban sokszor referenciaként is használt DALI IKON 2 MK2 hangfalakat tudta leginkább életre kelteni a kis erősítő.

A meghallgatott felvételek sora most a szokásosnál is hosszabb lett. Egyrészt, mert az erősítőt napi használatra is bevetettük, másrészt azért, mert a teszt, a hangfalak cseréjével egy egész napot átölelt. Massive Attack Mezzanine című lemezét pörgetve erőben gazdag, korrekt szereplést hallottunk, de az összkép nem fogott meg, ezért más lemez után néztünk. Chilly Gonzales Cahmbers című lemezével már közelebb kerültünk az áhított zenei élményhez. Az első nagy élményt a Pink Floyd 1987-es lemeze, az A Momentary Lapse of Reason hozta. Ezt már a megelőző napokban, még nem szigorúan vett teszt céllal is műsorra tűztük. A rendszer sikerrel kicsomagolta a zenét, olyan részleteket felfedve, amire az átlag kompakt rendszernek kevés esélye volna. Egy-egy pillanatra még a kor hangulata is átjött. A Kraftwerk The Man-Machine című dala majdnem borzongatóan jól szólt. A Cambridge Audio erőtartalékai jó hatással voltak a hangra. Hasonló volt a helyzet a Dire Straits klasszikusával, a Brothers in Arms című dallal. Amint a hangerőt 25-ös érték fölé emeltük, a kis erősítő hálásan adott több és több hangot és vele együtt több átélhető érzelmet. Az élmény szinte pontosan ugyanez volt, amikor kicsivel később Tori Amos számai közül válogattunk.

A kellemes élmények sora után Kari Bremnes imádott dalai hoztak egy csipetnyi kijózanodást. Bármennyire is erős, energikus a kis Cambridge Audio ONE, saját árkategóriáját nem képes teljesen átlépni. Vagyis nem tudott olyan ügyesen rendet tartani a zenében, különösen a felső- és középtartományban, ahogyan arra egy önálló, A osztályú erősítő lenne képes, mondjuk 60-80 watt teljesítmény kíséretében. No de térjünk vissza a tesztre, jöjjön néhány Mozart és Vivaldi mű! A rendszer ismét jól viselte, amikor a hangerőt 25-ös érték fölé emeltük. A zongora hangja ugyan nem vált életszerűvé, de a dinamika és részletgazdagság még így is meglepő mértékű volt. A kis erősítő kifejezetten stabilan viselkedett még aránylag magas hangerő mellett is. A nagyzenekari atmoszférából is a várnál többet kaptunk, bár az egyes hangszerek ilyenkor már nem különültek el egymástól olyan határozottan, mint egy kis-középkategóriás, önálló sztereó rendszernél. Összességében azonban a Cambridge Audio ONE még klasszikusokkal is sokkal jobb, mint reméltük. Jókora műfaji ugrással, frissebb felvételekre tértünk. Az első a Moderat – A New Error című munkája. Ez, ha nem is precíz, de határozott mélyekkel érkezett, de a magas- és középtartomány ismét egy kicsit rendezetlen volt. A Gesaffelstein – Pursuit alatt ugyanakkor – talán a felvétel agresszívebb karaktere miatt – már nem voltak ilyen gondjaink. Ezek után értelemszerűen elmerültünk a friss zenék sűrű erdejében. Még a Soundcloud-tól sem riadtunk vissza! Igen, több MP3-ban tömörített dalt is meghallgattunk, de persze, amikor lehetett, ragaszkodtunk a veszteségmenteshez. Nos, Pink Slip, Danijel Zambo, Dixxy, Imprintafter és Noodle (Gorillaz) mind fantasztikusan szóltak. Nem okozott csalódást a rendszer a Justice dalaival sem. Szeretnivaló, lendületes mélyek, megfelelően kibontott magas és középtartomány uralták a szobát.

Összességében a rendszer ereje messze felülmúlta az elvárásainkat. Így nem csak a legkisebb állványos hangfalak közül választhatunk hozzáillőt. Ugyanakkor a rendszer részletező képessége, zeneisége ingadozó volt. nyilván rengeteg múlik a megfelelő hangfal kiválasztásán, de ezzel együtt is, kijelenthetjük, hogy a rendszer feláldozott egy keveset a finomságból és felbontásból. Az ár/érték arány azonban még így is príma.

Ajánlás

A Cambridge Audio ONE sokoldalúságával, erejével meggyőzött mindannyiunkat, mégis a teszt végére maradt egy nehezen megválaszolható kérdés. Vagyis, hogy milyen szerepre is ajánlhatjuk ezt a gépet? Második rendszer legyen a hálószobában vagy dolgozóban, ott ahol a nappaliban már van egy jó hifi, vagy ajánljuk inkább a nappaliba, főszerepbe? Mi az utóbbit választjuk. Bármennyire is merész ötletnek hangzik, de azt gondoljuk hogy a ONE alkalmas egy kisebb nappaliban a fő rendszerelem feladatának betöltésére. Ráköthetjük a tévét, csatlakozhatunk rá a telefonnal Bluetooth-on és mozizhatunk vele egy picikét. Igaz, csak sztereóban. Tény, hogy nem fog úgy szólni, mint egy igazi házimozi szett, vagy egy hagyományos erősítő, de a szerény mérete mellé józan ár társul. Így jó alap rendszer, jó belépő lehet.

Mérleg

+Kompakt gépek között nagyon ritka az ilyen építési minőség és teljesítmény, különösen ebben az árban

+A kicsike gép ereje, ha nem is egyenértékű egy belépő szintű 43 centis típuséval, de stabilitása, dinamikája versenyben van azokéval

-A hangja lehetne egy kicsit kifinomultabb

-A hálózatos szolgáltatások hiánya néhányakat biztosan eltántorít

-Az előlapon indokolatlanul közel került egymáshoz a fejhallgató kimenet és a 3,5 mm-es vonal bemenet, amúgy egyforma méretű csatlakozója

Szubjektív vélemény