Hírek / Sonus faber Chameleon házimozi hangfalszett teszt - Av-Online

A Sonus faber viszonylag friss sorozatával, a Chameleon nevezetűvel ismerkedhettünk meg az Audiophile Szalon jóvoltából. Kaptunk tesztelésre egy házimozi szettet, lelkesen használtuk pár hétig és sajnáltuk, hogy vissza kellett adni. Ez tömény összefoglalása a tapasztalatainknak, amiket természetesen sokkal részletesebben kifejtünk az alábbiakban.

A Sonus faber mindig híres volt szemet gyönyörködtető megoldásairól, hangfalaik valóságos műremekek, elegánsak, valóságos szoba- és lakásdíszek. Mivel a Chameleon a jelenlegi belépő sorozat, a fenti jelzők csak visszafogottan, mérsékelten illenek tagjaira, ami nem jelenti azt, hogy kevéssé látványosak, pláne nem csúnyák. A gyártó büszkén hirdeti, hogy ezek a hangfalak teljes joggal viselik a "Made in Italy" címkét, sőt, azt is, hogy "hand made" vagyis kézimunkával készülnek. Remélhetőleg nem gondol senki hímzésre, kötésre, makraméra és hasonlókra!

A Chameleon család a cserélhető, színes (fehér, fekete, piros, narancs, metálszürke, metálkék) oldallapokról kapta a nevét, amikből legalább egyet akkor is érdemes eltávolítani néhány percre, ha nem rendelkezünk másikkal, más színűvel, amit a helyére tennénk. Mondjuk ezt azért, mert olyasmi tárul fel előttünk, amivel hangfalakon még sosem találkoztunk. Csavarok seregével felerősített alumínium keret (aminek az éle alaphelyzetben is látható) között, szürke gumiszivacs lapok sötétlenek, ezekhez simulnak hozzá a műanyag idomok, meggátolva azok rezgését. Hab a tortán az alumíniumba gravírozott Sonus faber felirat, az egész egyedi és nagyon tetszetős.

A részletes ismerkedést kezdjük a nagy Chameleon T állódobozokkal! Oldalról nézve trapéz forma tárul elénk, a sarkait, éleit lekerekítették, az egész hátrafelé dől, tehát nem függőleges az előlapja. Hanyattesésétől nem kell tartani, mert a felcsavarozandó talp hátrafelé túllóg annyira, amennyi biztosítja az egyensúlyt. Az említett talp meneteibe karcsú tüskéket kell csavarozni, amikhez alátét is jár. Oldalait kivéve, a többi felületet a Sonus faber honlap állítása szerint bőrrel (ugyanilyen a C és B modellek kivitele is) burkolták, azt nem tudtuk megállapítani, hogy valódi-e, vagy mű, pedig szívesen alkalmaztuk volna a '90-es évek elején, Tarvisióból behozott bőrdzsekik ellenőrzésére kifejlesztett módszert. Ha erős hőhatásra olvadni, zsugorodni kezd, akkor gagyi, vagyis hamisítvány, ha csak füstöl, akkor "vero cuoio".

A hangszórókat befogadó rész picit kiemelkedik az előlap síkjából, felülete festett. A fényes alumínium keretek zavaróak lehetnek filmnézés közben, ezért kivételesen a centersugárzó védőselymét állandóra feltettük, a többit visszaraktuk a dobozukba. Sztereó zenehallgatás közben - kivéve a lehunyt szemmel elmélyült élvezet perceit, óráit - inkább érdekesnek, látványosnak tűntek az említett csillogó gyűrűk. Nagyon tetszett, hogy ezeket a takaró idomokat szokatlanul könnyű levenni és visszahelyezni, köszönhetően a mágneses rögzítésnek, ami se nem túl erős, se nem gyenge, tehát leesésétől sem kell tartani.

A Chameleon T hangszórókészletében megtalálható a Sonus faber már ismert 29 mm-es selyemdómja, egészen közel alatta 15 centis középsugárzó foglal helyet, membránja polipropilén. Az előbbinél nagyobb térközt tartva helyezkedik el a két darab 18 centis mélysugárzó, majd legalul az igencsak öblös basszreflexnyílás, melyet a belső végén légáteresztő szivacs-szerűség zár el egyrészt az illetéktelen behatolók elől, másrészt a hangra is hatással van.

A Chameleon C centersugárzó előlapja is döntött, a tetőlapja hátrafelé lejt, az alján 4 db gumiláb szolgál elcsatolásként, ha közvetlenül bútorra helyezik. Mi alá tettük szeretett SuperSpikes tüskéinket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a hangzásából. Hangszórókészlete három darabos és klasszikus elrendezésű, ám ez csak a látszat. A 29 mm-es dóm és a tőle balra lévő, a frontsugárzókéval azonos, 15 centis középsugárzó nem tartogat meglepetéseket. Azonban a jobboldali membrán mögött nincs lengőtekercs és mágnes, mivel passzív, csupán a benti, összenyomott levegő mozgatja. Érdekes, mi több, furcsa ötlet. Bevalljuk, a hangfalszett beüzemelése előtt nem merültünk el e technikai részletekben, igyekeztünk a lehető leghamarabb rájuk küldeni pár ismert filmrészletet, mert roppant kíváncsiak voltunk a Chameleonok hangzására. E tevékenység közben feszülten figyeltünk minden apróságra és valami szokatlannak tűnt. Pillanatok alatt kiderítettük az előbb elmondottakat, fény derült a passzívmembrános trükkre.

A Chameleon a kifutott Toy széria utódjának tekinthető, ez leginkább a kis állványos sugárzón szembetűnő, jelentős a formai hasonlóság. A Chameleon B kétutas, két hangszórós, szemből úgy néz ki, mintha lenyisszantották volna a T tetejét. Reflexnyílása a talplemezén kapott helyet, ez részben megkönnyíti, részben nehezíti az elhelyezését, erről pár bekezdéssel lejjebb még ejtünk pár szót.

A Chameleonok kábelcsatlakozói jó minőségűek, banándugóval semmi gond, de a villák beszorítása nem a legkönnyebb, pár durvább rece még lehetne rajtuk a jobb ujjkontaktus érdekében. A Chameleon hangfalak képességeit az is mutatja, mennyit dobott hangzásukon az erősítők és a lejátszók (CD és BD) egyre magasabb kategóriájúra cserélése. Amikor a frontsugárzók sztereó zenével nyújtott határait keresgéltük, a Norma IPA-140 elé, Nordost Heimdall 2 kábellel bekötöttünk egy közel kétmilliós lemezpörgetőt és leesett az állunk a meglepetéstől. Olyan teret, széles és mély színpadot varázsolt körénk, amilyenről álmodni sem mertünk. A magastartomány részletességének növekedése is jelentős volt, mindezeket egyúttal a szettet meghajtó Cambridge Audio CXR120 házimozi erősítőhöz is viszonyítottuk. Mindebből az szűrhető le, hogy annál a mozikombájnnál egy lépcsőfokkal feljebb kell keresgélnünk, ha filmek és filmzenék terén a legtöbbet szeretnénk kihozni a Chameleonokból. Ez nem a CXR120 kritikája, hanem a Sonus faberek dicsérete.

Sztereó zenére pedig inkább jóféle kétcsatornás erősítő társítását javasoljuk. Nyilván nem Normára vagy arra a másik, ugyancsak olasz gyártmányú, 850000 forintos tesztkészülékre gondolunk, amellyel szintén napokig hallgattuk a Chameleon T-t, mert túlzásokba sem kell esni, az arányosságra érdemes ügyelni. Visszatérve a hangra, a 2 db 18 centis mélysugárzó cseppet sem tűnt túlzásnak a 23 négyzetméteres szobában, nem telepedett rá a közép- és magastartományra. Éppen ellenkezőleg, kicsivel több kanapérezgetést, szőnyeg hullámosítást el tudtunk volna viselni. Ezt a Free Bits Part II című számmal, zongora és dob kettősével és David Munyon Four Wild Horses dalával, főként annak első néhány másodpercével teszteltük, amelyek bővelkednek mély basszusban.

Az átlagosnál nagyobb átmérőjű dómsugárzó nekünk határozottan tetszett, kinézetre is, de most nem arról van szó, hanem a hangjáról. Néha átvette a vezető szerepet, dominánsnak tűnt, de csak annyira, hogy így felhívva magára a figyelmet, hogy megmutassa, mit tud.

Házimozi üzemmódban kiegészítettük a Chameleonokat egy REL S/5, majd egy ELAC SUB 2070 aktív szubbasszus sugárzóval, azok szólaltatták meg a 80 hertznél alacsonyabb frekvenciákat, tehát a kritizált rázás elérte a szükséges mértéket. Sok filmet megnéztünk, például a San Andreas címűt, melynek számos jelenetébe, a valósághű térábrázolás és a rengeteg apró részlet miatt annyira beleéltük magunkat, hogy szinte rettegtünk. Nehogy valaki félreértse, sietünk megjegyezni, hogy még szerencsére nem éltünk át pusztító földrengést, nincs összehasonlítási alapunk, ezért a hangzáshűséget szubjektíven tudjuk megítélni.

Egy próba erejéig állványra helyeztük a háttérsugárzó szerepet betöltő Chameleon B hangfalakat, mert kíváncsiak voltunk, mennyire állják meg a helyüket sztereó üzemben. Térleképzésük, ahogy várható volt, kiváló, viszont a mélyátvitelük meglehetősen szerény. Ráadásul a lefelé néző reflexnyílás és az állvány felső lemeze nem kedvelték egymást, ezt zörgésre hasonlító hanggal adták tudtunkra. Hiába az előre nyitott U alakú gumiszivacs talp, a kiáramló levegő számára kevés volt a hely. Erre megoldás a Sonus faber saját állványa, amit egyébként is javasoltunk volna. Háttérsugárzóként nem volt ebből gond, mert a 80 Hz alatti tartományt a szubládára bízva, nem szuszogott akkorákat a kis Chameleon, hogy a könyvespolcot megrezegtesse. Tisztességgel végezte mindkettő a dolgát, szépen összeérő, tagolt teret rajzoltak a kanapé köré. Méretükhöz képest nagyot szóltak, semmiféle hiányérzetünk nem volt még a legzúzósabb jelenetek közben sem.

A centersugárzó is kiválónak bizonyult, a passzívmembrán miatti enyhe féloldalasságot csak akkor lehetett érzékelni, amikor direkt arra koncentráltunk. A párbeszédeket ugyanolyan remekül tolmácsolta, mint a zenés filmek énekhangjait.

A Sonus faber Chameleon család szívesen látott vendég volt nálunk és biztosak vagyunk abban, hogy ezzel szinte mindenki így lenne. Hangjuk fülbemászó, kivitelük példás, a különböző színű, cserélhető oldallapok kuriózum számba mennek, ezzel plusz vonzerőt generálnak. Néhány darabka Itália kincsei közül.

Specifikáció: Chameleon C, Chameleon B, Chameleon T

Forrás:[www.av-online.hu]

Fontos tudnivalók