Mastersound Dueventi teszt

Amikor a Mastersound Dueventi megérkezett a tesztre, lelkesé váltam. Nem ez lesz ugyanis az első izgalmas találkozásom a kis olasz hifi-manufaktúra lenyűgöző készülékével.

A Mastersound egy magánkézben lévő észak-olaszországi kis cég Vicenzában, szinte minden maguk készítenek. Büszkék arra, hogy nem használnak fejlődő országokból származó nyomtatott áramköröket, mert csak az elég jó, amit ők maguk készítenek. Luciano, és Lorenzo vette át Cesare papától a céget, akinek történelmi múltja nagy segítséget jelentett. A Cég ugyanis a transzformátorokat is magának készíti. Az elektroncsöves erősítő hangjának titka a megfelelően nagy teljesítményű trafó. Túlméretesnek tűnnek? Olyan nem létezik! Emellett persze, ha minden maguknak készítenek, könnyedén lehet a design teljesen egyedi. Egyetlen kivétel ez alól az oldal panel fa része, amelyet a Diapason gyárt számukra, akik legendás hírnévre tettek szert a hangfal kabinet gyártás terén a famunkájukkal.

Csodálatosan egyszerű, elegáns és magas minőségű. Ez a Dueventi időtlen formaterve.

Annak ellenére, hogy minden részegységet maguknak gyártanak, rendkívül széles a kínálat. A palettán hét integrált erősítő, két előerősítő, és három végerősítő szerepel. Természetesen mindegyik elektroncsöves. A Dueventi a második legkisebb ezek közül, ára 3550 Euro, súlya 23 kilogramm. A fent felsoroltak miatt a készülék súlyának kétharmada a hátsó részén összpontosul.

A Mastersound Dueventi teljes belső újratervezésen esett át, amely az audio-áramköröket, és a tápegységet is érintette. Az ár még elfogadható mértékben emelkedett.

A Dueventi nem mágnesezhető rozsdamentes acél keretet alkalmaz a csövek és épségünk védelméért. A krómozott hőálló extra minőségű fedél nem felesleges súlynövelés, kézzelfogható előnyökkel szolgál. A csatlakozó kínálat 5 szett kiváló minőségű hátlaphoz csavarozott RCA aljzatot tartalmaz. A hangsugárzó csatlakozó kimenetei banándugót is fogadnak.

A távvezérlővel csak hangerőt lehet szabályozni, szép és valódi fából van

A két EL34 párhozamos SE módban üzemel

Ahogy az összes többi Mastersound erősítő, a Dueventi is un. együtemű (single ended) kapcsolástechnikát alkalmaz. Az A-osztályban működő EL34 teljesítmény erősítő csövek nagy energiát képesek mozgósítani alacsony hangerő beállításban is. Mivel ez a típus azért nem a legnagyobb teljesítményű verzió, csatornánként kettőt használtak belőle. Így a kimeneti teljesítmény 2×20 watt, negatív visszacsatolás nélkül. Természetesen az eltérő impedanciájú hangfalakat más kimeneti csatlakozóhoz kell csatlakoztatni. A transzformátoroknak külön szekunder tekercse van a 4 és a 8 ohmos impedanciák részére. További különlegesség a trióda-mód kapcsoló. A hátlapon található kapcsolót szigorúan tilos működés közben átkapcsolni, mert drasztikusan csökkenti a csövek élettartamát. A trióda módra való átkapcsoláskor az EL34 pentóda gyorsító rácsa összekapcsolódik az anóddal, ami technikailag egy kicsit magasabb torzítást és alacsonyabb teljesítményt eredményez, ám több elektroncső rajongó mégis boldogan üdvözölni fogja, mivel a hangzás jelentősen javul. Az auto-bias áramkör nagyon rugalmas és jól kezeli még azt is, ha cserélődnek a végfok csövek. Majdnem elfelejtettem, hogy én az előfokban a két csövet a saját JJ Electronics ECC82-re cseréltem. Elvileg ezek erősebbek, és újabbak. Mivel a Mastersound mesterei nagy fontosságot tulajdonítanak az elektroncső ellátásra is, a jövőben sem kell majd lemondanunk a különleges modellek használatáról.

A relé-vezérelt lágy bekapcsolásnak köszönhetően a kimenetek csendesítve vannak, amíg a csövek fel nem éledtek. Ez egyrészről a csöveket, másrészről a hangfalakat védi. A puristák számára rendkívül fontos információ lehet, hogy a bekapcsolás időzítés áramkör semmi módon nincs benne a jel útban. Természetesen igen szórakoztató lehet egy elektroncső pozícióba csereberélni a különböző gyártóktól származó darabokat, ám itt még nem tartunk, ennyire ne szaladjunk előre.

Egyelőre ott tartunk, hogy rákötöttem a Spendor A5 hangfalaimat a Dueventire. A hangfal 85 dB/Watt érzékenységgel rendelkezik. Megvártam a húsz percnyi bemelegedés időt, és feltekertem a jobb oldali hangerő szabályzót. Persze lehetett volna szabályozni akár a távvezérlővel, mivel az Alps potméter motor vezérlésű darab.

Totroise Magneta Pullthrough a bemutatkozó album. Mikor bekezd az elektronikus gitár az plasztikus és hatalmas, betölti a szobát. A hangfalak közötti teret kitölti a színpad még felfelé is. A Spendor szépen ábrázolt mindent, a hangok leváltak a hangfalakról. A Chicago projektben a pergő dobok tökéletesen szólaltak meg, a mélyek elég dinamikusak, és erőteljesek voltak, ám szerencsére nem tolakodók. Ugyanez igaz Shirley Bassey History Repeating felvételére. Az élő előadás hangulata mellett jól érvényesült Bassey hangjának valósághű mélysége, amit az orgona aláfestés gyönyörűen hangsúlyozott. A mélyek annyira fizikai élménnyé formálódtak, hogy nem is hiányzott a szárazságuk. Az Elbtonal Percussion Live felvételén a színpad beköltözött a szobába és a ritmus együtt élt a zenével. Kiválóan érvényesültek a hangszerek hosszú lecsengési időtartamai. A tápellátás kiváló volta sokat dobott a magas tartomány minőségén. A legtöbb csöves erősítő, amely ECC82-t alkalmaz az előerősítőben hajlamos egy kis tisztátlanságra. A mélyek felső középrészén kis hiányosság tapasztalható mindegyik esetében, ám ez nem számottevő probléma, mivel az áttekinthetőség megmarad. Ha lapul a fiókban egy pár Tungsol cső, az megoldja a problémát, és bevállalható fejlesztésnek tűnik.

Meglepett a Dueventi frekvencia átvitelének simasága és a bemutató kiegyensúlyozottsága. A karakterisztikája nem nevezhető fényesnek analitikusnak vagy színezettnek, esetleg színtelennek. Most egy pillanatra meg kell állnom. Az okozza a megtorpanást, hogy az elektroncsöves készülékek hangját nagyon nehéz egy szóval jellemezni. A félvezetős testvéreiket rendkívül egyszerű kategóriába sorolni, az könnyen menne, de a Dueventi esetében ez csődöt mond. Ez már nem a sebességről, a loudness-ről, az áttekinthetőségről vagy a levegősségről szól. Sokkal inkább az érzelmek vibrálásáról, a hangulatok változásáról, és a zenekar térben való elhelyezéséről. A hangszerek testének határait szinte tapintani lehet. Egyszerű belátni, hogy ha a fent felsoroltak rendelkezésre állnak, sokkal könnyebb megérteni a zeneszerző, és a művész által tolmácsolni kívánt mondanivalót. Ha azt várja, hogy mélyrehatóan elemezni fogom a félvezetős testvérekhez képest jóval magasabb harmonikus torzítást, hát pont a lényeget nem érti. Nem az a lényege a zenehallgatásnak, hanem a tolmácsolt élmény.

Folytatom a hang értékelését. Ryuichi Sakamotos “Paradise Lost” Illustrated Music Encyclopedia. A mélyek kicsit kevésbé ütnek, bár a hangszerek szépen szárnyalnak a szobában. Összességében leheletnyit lassúbb, árnyaltabb mint kellene, de a dinamika hiánya nem feltűnő.

Az én rendszeremben nincs magas hatásfokú előerősítő a monitorozásra. Mikor van időm PC-ről szoktam filmet nézni, amelynek hangját egy D-osztályú erősítővel meghajtott Cinetor kisméretű monitoron hallgatok. Egy csomagban vásároltam a Heißmann Acoustics-tól 350 Euro áron. Nagyon nagy teret rajzol, de mégsem illik összeereszteni össze a 3550 Euro árú elektroncsöves erősítővel. Magas frekvenciás hullámterelőkkel, kevlár közepekkel, és valódi 90 dB érzékenységgel akár még a csőbarátoknak is javasolható. Az indok az impedancia.

Dióhéjban, az erősítő kiváló munkát végzett. Egy jobb minőségű hangfalon a Dueventi messzemenően meg tudja mutatni a pozitív tulajdonságait. Sakamoto Soloklavier című felvételén a zongora úgy szólalt meg, hogy tanítani kéne. Ha Mastereken hallgatja a Dueventit lenyűgöző a virtuozitása minden egyszerűsége ellenére. A támadások kicsit késnek, de a játék intenzitását ez alig befolyásolja. Csak akkor észrevehető, ha gyors egymásutánban másik berendezésen keresztül tudja meghallgatni ugyanazt a muzsikát. Másik zongora, és másik zongorista. Artur Lourié egyike a legfontosabb művészeknek, akik a Szovjetuniónak adományozta a képességeit, mivel a nyugat csaknem elfelejtette. A zongora játéka Moritz Ernst Capricio lemezein élvezhető. A felvétel módja természetesen digitális, de gyönyörű tiszta, szinte már analitikus. Pentóda mód. A futamok, amiket jobb vagy bal kézzel játszik tökéletesen megkülönböztethetők, a hangszernek teljes teste van, a Dueventi természetesen mutatta be. A zene mondanivalóját a maga valójában tolmácsolta, abszolút érthetőséggel

Trióda módra kapcsolva a jobb és bal kézzel játszott futamok egy zongorává álltak össze. Minden egyértelművé vált, a billentyűk önálló életre keltek. Első érzésem az volt, hogy nem is akarok zongorát hallgatni másfajta tolmácsolásban. Trióda módban a legapróbb részletek némileg csökkentek, de jobban integrálódtak a nagy egészbe. A ritmus, a kohézió is javult

Björk Oh so quiet vaskos hangjai gazdagon szárnyaltak, ha kellett nagyon csendesen, ha kellett mézesmázosan és mikor kellett erőteljesen. Csaknem úgy, mint a valóságban. Marylin Mazur Rainbow Birds Part 2b a Future Songs első szóló albuma. A hangszerek élethűek, a basszus dob hangja elég nagyot szól és rengeteg levegőt mozgat. A tér szűk, de stabil és valóságos. Talán egy kis basszus kontrol és magas felbontás ráférne, de kit érdekel?

És természetesen hallgattam egy kis klasszikus vokált, kórust és akusztikus gitárt is. A Dueventi egészen csodálatos volt.

Ítélet

Tényleg egyedi, nagyon bensőséges és egy kicsit az örökkévalóságnak épült. A Mastersound Dueventi egy olyan erősítő, amely a lehető legnagyobb hangfal érzékenységet kedveli. Trióda módban a játéka intim, különösen vonzó lehetőség lehet minden zenekedvelő és oktató számára.

Az ECC802S műszakilag megegyezik az ECC82-val illetve a 12UJ-vel, de mivel azok katonai alkalmazásra szánt darabok, ezekre való áttérés esetén a rendszer szimmetrikusabb és hosszabb élettartamú lesz.

Specifikáció: Mastersound Dueventi