McIntosh bemutatta az új félvezetős erősítőjét MC152 néven

Kék hangulat

A McIntosh bemutatta az új belépő kategóriás félvezetős erősítőjét MC152 néven – ami 150W-os csatornánként, és a hangzást helyezi előtérbe – mondja Jon Myles

A HiFi készülékek tesztelésének egyik tagadhatatlan öröme az, hogy a gyártók gyakrabban jelentetnek meg új készüléket, mint ahogy a tesztelő zoknit vált. Ennek ellenére talán csak havonta egyszer fordul elő, hogy a kanapén ülve egy pohár scotch-ot kortyolgatva a műsorszámokat egymás után hallgatva valamelyik berendezés mosolyt csal az arcomra (a scotch csak opció, nem feltétlenül szükséges hozzávaló). Tavaly is megtörtént velem ez az eset (sajnos a scotch nélkül), miközben a hatalmas méretű McIntosh MA8000 integrált erősítő tesztelésre érkezett a Hi-Fi Wolrd-höz. Igazi vadállat volt a maga közel ötven kilójával, és a 300 wattos teljesítményével. Lenyűgözött a végtelen finomsága, és koherenciája, amivel a riválisokat lealázta. Igazi bársonykesztyűbe bújtatott vasököl volt. Egyetlen hátránya az érte fizetendő tízezer Fontos ár volt. Nem kifizethetetlen, de legyünk őszinték, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ennyit költsenek egyetlen berendezésre.

Aggodalomra semmi ok, ha mégis bele szeretett volna a McIntosh hangjába, mert jóval kedvezőbb áron vált mindez hozzáférhetővé a belépő kategóriás félvezetős MC152 végfok megjelenésével. Bár a McIntosh teremtménye csak a márkanév kínálatában belépő kategória, összességében a HiFi világában egyáltalán nem lebecsülendő a maga névleges 150 wattos csatornánkénti teljesítményével, és 35 kilós súlyával. A konzervatívnak tűnő adatok mellé tudni kell, hogy valójában az egység 8 ohmon 235 W teljesítményt mutatott fel a mérés során (mérési adatokat lásd később).

A súlyának legnagyobb részét annak köszönheti, hogy a McIntosh trafókat használ a kimeneti fokozatokban, így az erősítő állandó teljesítményre lesz képes függetlenül a hangfal impedanciától. (részletesen lásd Noel Keywood jegyzetét a cikk végén).  Az MC152 még kicsinek is minősül néhány más gyártó teljesítmény erősítője mellett a 6 inch magasságával, 21 inch mélységével, és a 17,5 inch szélességével. Egy fontos figyelmeztetés azok számára, akik háromlábú állványt használnak. Elég trükkös megoldást kell alkalmazniuk a hálózati kábel csatlakoztatásához, mivel pont hátul középen található az aljzat. Egy tény, nem igazán kérdés, hogy ez a McIntosh belépő kategória, vagy nem.

A front panelt a két hagyományos kék megvilágítású teljesítmény mérő uralja, és természetesen a zöld színben megvilágított logo sem hiányzik. A bal oldalon lévő kapcsolóval a műszer megvilágítása kikapcsolható. A másik a be/kikapcsolás gomb. A nagy méretű műszereket, és a zöld cégjelzés megvilágítást lehet szeretni, vagy nem szeretni. Én szemérmetlenül imádom őket. A hátlapon nagy méretű hangfal kimenet csatlakozások találhatók 2, 4, és 8 ohm hangfal impedanciákhoz. XLR szimmetrikus, és RCA aszimmetrikus bemeneteket kínál a készülék. Ugyanitt található egy fogyasztás csökkentő kapcsoló, amelyet ha aktivál, az MC152 30 perc várakozás után automatikusan kikapcsol, ha nem érzékel jelet a bemenetén.

Hangminőség

Az MC152 nem rendelkezik a nagy testvérek bámulatra méltó, mindent elsöprő erejével, de jól érezhető benne a tradicionális McIntosh uralom, amely megerősít abban, hogy virtuálisan bármilyen hangfal meghajtására képes lehet. A referencia Tannoy Definition DC10Ti álló hangfalaimat a 4 ohmos kimeneti pontokhoz csatlakoztattam. Többféle forrásból a CD-től a 24 bit 192 kHz-es nagy felbontású fájlokig küldtem felé jelet a Chord 2Quote DAC-ról, és az MC 152 meggyőző hatalmas hangot produkált. King Tubby Dub Fever gyűjteményén az MC152 még a földet is megremegtette úgy, hogy közben semmit nem vesztett a levegősségéből. Hűen tolmácsolta az atmoszférát, ami ezekre a felvételekre olyan jellemző. Elektronikus zörejek, és rövid elektromos gitár torzítás hangok tűntek fel látszólag a semmiből, majd szempillantás alatt el is tűntek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a McIntosh nagy, széles színpadot varázsol a szobába, ezért a hallgatásába komolyan bele lehet feledkezni. Az is lényeges, hogy az MC152 képes a gyengédségre is, ha arra van szükség. A középtartomány majdnem olyan gazdag és buja, mint egy elektroncsöves végfoké, ilyet nem vártam egy 150 wattos félvezetős belépő kategóriás darabtól. A 24/96 rippelt Eleanor McEvoy Non Smoking Single Female felvételén a McIntosh átitatott mélyekkel, szépen csengő vokállal. Csodálatosan gazdag, és romantikus, a dal természetesen árad. Még a legapróbb részletek is kiválóan megjelennek. Az MC152 rendelkezik azzal a képességgel, hogy a belépések élét úgy jelenítse meg, hogy egyáltalán ne tűnjön tranzisztorosnak. A hang csodálatosan élethű. The Sex Pistols Never Mind The Bollocks… számának lejátszása közben megértettem, hogy a McIntosh miért a rock rajongók kedvenc márkaneve. A Holydays In The Sun elején a menetelő csizmák hallatán az az érzésem volt, mintha a támadó hadsereg a szobán menetelt volna végig. Eközben Steve Jones nyitó gitár játéka nem csak nagy, de a szó pozitív értelmében hatalmas volt. Mikor a dob, és a basszus is belépett még jobban elmélyült bennem az érzés, hogy ez az album egy nagy, de tényleg nagy alkotás. A McIntosh MC152 mindent megmutatott róla a szó legjobb értelmében.

Összefoglalva az erő, az uralom és a mindent átható koherencia volt az, ami a McIntosh MC152-t minden zenei stíluson igazi művésszé tette. Soha nem hibázott Stanislaw Skrowaczewski és a Minnesota Orchestra Ravel szerzeményén sem, pedig a Rapsodie Espagnole nem könnyű dalocska. A hangszerek tökéletes pontossággal voltak elhelyezve a sztereó képben. A színpad magassága, és mérete mellett a dinamikus kontrasztokra is szinte rá lehetett mutatni a térben. A tétel végén, mikor a zenekar minden hangszere a fináléba vágott bele, a McIntosh a színek és hangok teljes skáláját megtorpanás nélkül mutatta be, a muzsika egy pillanatra sem vált kakofóniává, még a szokásosnál jóval magasabb hangerősség esetén sem. Ha valami kritikát kellene mondanom, akkor annyit említek meg, hogy ugyanez a darab a hatalmas méretű MA8000-en keresztül hallgatva kicsit levegősebb, ezáltal az összhatás és a hatás drámaibb. Ám ha még soha nem hallotta a nagy testvért, ez garantáltan nem fog feltűnni. Az új McIntosh bizony érdemei elismerése mellett egy nagyon meggyőző darab. Lehetséges, hogy a gyártó kínálatában a legkisebb (mechanikus méretét, és teljesítményét tekintve), ám mégis hatalmas erőt birtokol, a hangja csodálatosan folyékony, és tömör, a közepek nagyon muzikálisak, és részlet gazdagok. Úgy látom, hogy jelentős mértékben sokasítani fogja a McIntosh HiFi rajongóinak táborát.

Összefoglalás

Az MC152 a bőséges kimeneti teljesítményt olyan szonikus képességekkel ötvözi, amely a legjobbat hozza ki minden zenetípusból. Tud lábujjhegyen osonni ha szükséges, de nem torpan meg a zenekari crescendo-tól sem. Ez az újdonság nem a nagy testvérek teljesítmény csökkentett verziója, hanem egy önálló új előadó művész.

Noel véleménye

• A nagy auto transzformátoros kicsatolású McIntosh erősítők félelmetesen alacsony torzítását az okozza, hogy a kimeneti fokozat nagyobb feszültség, mint áram változást szenved el a terhelés változásának függvényében, ami kevesebb hőmodulációt okoz a tranzisztorokon. Ez jelentősen megkönnyíti a teljesítmény félvezetők munkáját, ráadásul megóvja azokat például a 2 ohmos impedancia által okozott jelentős terheléstől.
• A kimenet felől érkező visszacsatolás direkt, és a csatoló trafóról érkezik – tiszta munka.
• Az MC152 teljesen szimmetrikus design, jelenleg az egyik legjobb topológia, és nem meglepő az, hogy egyre népszerűbb lesz, hiszen a hangminőség és az artikuláltság önmagáért beszél.

Mérési adatok:

• Az MC152 8 ohmos terhelésen 253W, és 4 ohmon 235 W kimeneti teljesítményt mutatott. A többi teljesítmény erősítőtől eltérő módon ez kimeneti transzformátort alkalmaz, amely gyakorlatilag egy állandó feszültségű generátor, amely minden terhelésen egyforma teljesítményre képes. Emellett a McIntosh beépített egy feszültség korlátot, amely megóvja a készüléket a túlterheléstől. Az MC152 egy igen erőteljes készülék, de a 2 ohm kimeneti impedancia elméleti érték.
• A torzítása nagyon alacsony, 0,005% a közép tartományon, és 0,02% zajjal mérve 1 W teljesítményen. Az, hogy a spektrum analizátorunk 10 kHz-ig gyakorlatilag nem mutatott ki torzítás harmonikust, bizony rendkívül meggyőző. Az alacsony frekvencia tartományban sem rendül meg a kimeneti trafó, a maximális teljesítményen mindössze 0,007% a torzítás 40 Hz-en.
• Enyhe tetőesés látható az átviteli karakterisztikában 10 kHz és 20 kHz felett, de ennek ellenére az erősítő teljesen síknak mondható úgy 4, mint 8 ohmos terhelés alatt, mivel rendkívül csekély a mértéke.
• A bemeneti érzékenysége 1,6V a phono bemeneten maximális teljesítményen, és 3,2 V a szimmetrikus XLR bemeneteken.
• A McIntosh MC152 igen nagy teljesítményű, és kiváló mérési eredményeket mutat minden szempontból. Nagyon alacsony a torzítása, és bármilyen terhelő impedanciát jól kezel. Meggyőző.

Mért értékek:

• Teljesítmény: 250 W
• Frekvencia átvitel: 5Hz – 50 kHz
• Áthallás csillapítás: 110 dB
• Zaj: -121 dB
• Torzítás (1W 10 kHz): 0,02%
• Érzékenység: 1,6 V

Frekvencia átvitel:

Torzítás:

Specifikáció: McIntosh MC152 Sztereó végfok