Nincsenek termékek a kosárban.
23
aug
aug
Vertere Pulse D-Fi kábelek tesztje
Mai bemutató cikkünket azok figyelmébe ajánljuk, akik átléptek a high end sztereós világba vezető ajtón, de a kezdeti pompa és ragyogás után hiányérzettel küzdenek. A több milliós hifi rendszerek nem önmaguk, hanem a körülmények, kiegészítők függvényében teljesítenek és az egyik fő hibalehetőség: maga a kábel.
Új generáció, változatlan elvek
Le kell szögeznünk, hogy mai írásunk technokrata szaksajtós megközelítéssel nem nevezhető tesztnek, mivel kicsit messzebb mentünk a vastag betűs szubjektivitás világába, ráadásul a szóban forgó kiegészítő kipróbálását több helyen, több rendszerrel végeztük. Nem hajtottunk végre komputeres méréseket és nem nevezzük meg az alternatív gyártóktól származó, összehasonlításra szánt típusokat, mivel a hifi rendszerek (épp úgy, mint bármely más árucikk) közt nincs egyöntetűen tökéletes, mindenkinek más válik be. Inkább a használatból származó tapasztalatokra és észrevételekre szeretnénk kitérni, ezzel némileg rávilágítva a kábel, mint rendszerelem létjogosultságára, fontosságára.
Nem először találkoztunk a londoni székhelyű Vertere (latinul nagyjából ennyit tesz: nézőpontváltás) termékeivel. Kb. 5 évvel ezelőtt is kipróbáltunk néhány D-Fi szériás kábelt, melyek (magas áruk ellenére) meg tudták értetni velünk az átlagosnál jobb vezeték előnyét és fontosságát. Ettől függetlenül egyetértünk azokkal, akik sokallják a hozzájuk társuló összegeket. Enyhítő tényezőként megemlítenénk, hogy a gyártó elmondása szerint az új D-Fi sorozat lényegesen felülmúlja a korábbit (az persze gyártói titok marad, hogy pontosan milyen módosításnak köszönhetően). Az árak nem változtak, a teljesítmény viszont drasztikusan javult, éppen ezért lettünk kíváncsiak.
Cikkünk tárgyát egy 2×3 méter hosszúságú, üreges banándugóval, úgynevezett Z-dugóval felszerelt hangfalkábel (kb. 100 000 Ft) és egy 1 méteres analóg sztereó RCA kábel képezi (kb. 50 000 Ft). Ezek használatát értelemszerűen főleg high end hangrendszerekhez javasoljuk, mivel olcsó(bb) konfigurációkon csökkenő valószínűséggel fogjuk csak meghallani, hogy mire képesek.
Tehát megújult a termékcsalád, amely magába foglal analóg és digitális vezetékeket egyaránt. Elsődleges célközönségének a számítógép, zenehallgatásra alkalmas mobileszköz, fejhallgató, hifi/házimozi rendszer, ill. felső kategóriás hangfal birtokában lévő felhasználók számítanak. A Vertere elgondolása szerint a jó kábelnek nem feltétlenül kell szalámi vastagságúnak lennie, főleg úgy, hogy napjaink hifi rendszerei sokszor szűkös környezetekben szólnak, amelyekben már egy tápkábel behúzása is izzasztó feladatot jelenthet. Ezzel a D-Fi különös előnyt élvezhet, ugyanis köpenyének átmérője szemtelenül vékony, alig fél centi, ráadásul rendkívül laza szerkezetű. Kompakt kialakítása tehát megmaradt, egyedül a külseje változott ezüstről barnás színűre.
A Vertere megközelítés
Touraj Moghaddam alapító a Vertere YouTube csatornáján megosztja nézőivel a kábel fontosságáról kialakított elméletét. Egyértelműen hangsúlyozza, hogy a vezetők közti hallható különbség valós dolog, de legtöbben úgy variáljuk a kábeleket, mintha azok valamilyen fűszerek lennének (ennek nagyon szeretem a hangját stb.). Touraj megközelítéséből (és mindenki máséból persze, aki analitikus módon tekint a hifi működésére) a kábelnek nem szabadna, hogy ez legyen a funkciója, hiszen elvileg olyan komponens, amelynek úgymond nem szabadna léteznie, legalábbis a hangreprodukciót nem befolyásolhatná. Hozzátette azt is, hogy szerinte a kábel egy rendszer leggyengébb láncszeme, legalábbis addig, amíg meg nem találjuk a megfelelőt, utána nyilván más komponens válik fejlesztendővé. Mi ebből a gondolatmenetből inkább a folytatást emelnénk ki, mégpedig azt, hogy a kábel képes leginkább torzítani és módosítani, más szóval elrontani a jelet. Autós hasonlattal élve hiába van szuper motor és kasztni, ha mindez alá gyenge gumikat szerelünk.
Sokan úgy tekintenek a kábelre, mint egy csőre, ami vezeti az áramot, hasonlóan a lámpadróthoz. Utóbbival ellentétben azonnal itt nagy dinamika tartományú, hangot továbbító hullámformáról értekezünk, ami megszületik elektromágneses jelként, és elvileg akkor járunk sikerrel, ha az út végén lévő kapu minél hitelesebben újramintázza ezt az impulzust. A továbbítandó jel nem csőszerű, hanem kacskaringós úton halad, amelyet megannyi tényező, az elektromágneses mezőktől a rádiófrekvenciás zavarokig kizárólag degradál. Természetesen ez csak elmélkedés, valójában mindenki kicsit mást tart egy rendszer kulcselemének, ettől függetlenül Touraj monológja magában hordozza az igazságot.
Touraj a kábel tervezésről azt gondolja, hogy mindenek előtt a kézbesítendő jelet, annak létrejöttét kell szem előtt tartani, az eredetileg létrejövő információhoz kell igazodni. Emellett figyelembe veszi a médiumként szolgáló anyag paramétereit (a vezető anyaga, geometriája, árnyékolása stb.), végül mindezt egy megvalósítható formába kell önteni, a gyártás mikéntjét realizálni kell, ami szintén nem kis munkával jár.
Meghallgatás
Három különböző helyen, három különféle konfigurációba illesztve tettük próbára az új Pulse D-Fi tudását. Az egyik Focal hangfalakat és Marantz elektronikát tartalmazott. A második Revel dobozokat és Exposure erősítőt ill. Arcam CD-játszót. A harmadik Rotel CD-játszót és erősítőt valamint Bowers & Wilkins hangsugárzókat. Ezek közül kettőnél azonnal hallható változás történt a Vertere javára, különös módon könnyedén maga mögé utasította a nála sokkal masszívabb vezetékeket (vagyis jelen esetben nem a méret a lényeg, de meg kell jegyeznünk, hogy az alternatív kábelek olcsóbbak is voltak). A harmadik szituációban bizonytalanok voltunk a javulást illetően, de rosszabb semmiképp sem lett a hang, mindössze a sztereó tér középre, a hallgató irányába kiterjedése változott.
Az analóg hívők elégedetten dörzsölhetik tenyerüket, ugyanis volt rá példa, hogy a D/A konverteren, koaxiális kábelen átküldött jelhez képest nagyságrendekkel természetesebb és józanabb ábrázolást nyújtott a sztereó RCA. Különösen a gyengéd, háttérbe eső részletek és magas frekvencia-tartomány mutatott mérsékeltebb, kiegyensúlyozottabb eredményt. Mindez nagy hangerőn vált kritikussá, ugyanis 70-80 dB fölött a DAC-ra bízott munka valahogy nyers maradt, míg a Pulse kevésbé terhelte a fület, megőrizte a dinamikatartomány határozottságát és a sztereó hangszínpadot is szépen elrendezte, ugyanakkor mégsem tűnt fűszeresnek, túlbuzgónak. Ezzel még korai lenne konklúziót levonni, mindenesetre ott és akkor ezt tapasztaltuk. Megkaptuk azokat a részleteket, amiket korábbi tesztjeink során csak az igazán komoly hangsugárzók (és fejhallgatók) tudtak nyújtani, holott a rendszerek eredeti kábelezését hallva még egyáltalán nem voltunk biztosak a sikerben.
Végszó
A Vertere Pulse D-Fi fő előnye, hogy szűzies mivoltában mutatja be a hanginformációt és általa rájöhetünk, hogy ami korábban nem tetszett a rendszerünkben, az nem is biztos, hogy a lejátszó, erősítő vagy hangfal hibája volt. Akik már késznek gondolják rendszerüket és elégedettek az eredménnyel, azoknak is érdekes pontokra mutathat rá a Vertere kábele, persze nem vagyunk egyformák, lehet, hogy más fülek negatívumként élik meg a csupaszabbá váló frekvenciákat. Aki már felépítette milliós hangfalakból és precíz erőművekből álló magánszentélyét, de úgy érzi, hogy a vezetékekkel mindig is kicsit hanyagul bánt, annak egyértelműen ajánljuk a kipróbálást.
Specifikáció:
Forrás:[www.av-online.hu]
